A caféblog által kreált cím tetszett, úgyhogy megtartottam.
Pláne, hogy nagyon adja magát – kevesebb, mint egy hét múlva indulok ugyanis Portugáliába, ahol terv szerint egy évet fogok eltölteni, mint EVS önkéntes. (ha nem tudod, mi az az EVS, ne érezd rosszul magad, majd megpróbálok erről is írni egy kicsit.) Azért csak terv szerint, mert még mindig erősen félek, hogy egy alapos pánikrohamot követően megveszem az első repülőjegyet és fülem-farkam behúzva hazasomfordálok…
Többek között azért is vállaltam be az utazást, mert nagyon szeretnék megváltozni. Egyre jobban megkeserítik ugyanis a mindenféle fóbiáim, fixációim és a rendszeres pánikrohamaim az életemet.
Persze nagyon szeretnék megtanulni portugálul, és nagyon izgat a munka, nagyon érdekel a portugál kultúra, meg minden, de a legjobban saját magamra vagyok kíváncsi.
Ilyen hosszú időt még soha nem töltöttem külföldön, és mindig azt képzeltem, hogy soha nem is lennék képes ilyen hosszú ideig távol lenni az otthonomtól. Most ne gondoljátok, hogy unalmas és/vagy beszari picsa vagyok, egyszerűen nehéz ilyen belső ellenségekkel harcolni. Néha az a legegyszerűbb, ha úgy cselekszem, ahogy ők szeretnék, olyankor békén hagynak – egy ideig. Mert ezek a dögök felbátorodnak, és egyre többet és többet akarnak… még végül a saját búcsúbulidról is el kell rohannod, mert hirtelen akkora lesz a tömeg, és akkora a nyomás, hogy nem tudod elviselni.
Nem velem történt meg:)
(de.)
Szóval pár nap, és indulok.
Az utolsó simítások.
XXL bőrönd: csekk!
szükséges gyógyszerek: csekk!
száraz kaja az első pár napra: csekk!
új számítógép: csekk!
búcsúzkodás: csekk!
első blogposzt: csekk! 😉
Kommentek