Lisszaboni éjszakák - és nappalok.

Na, csak kérni kell, s megadatik. Tegnap végre elkezdtünk dolgozni voltunk az irodában. Megismertük a koordinátorunkat, Ritát, akinek számomra nagy nehézséget okozó r-rel kell kiejteni a nevét, elintéztük a kötelező adminsztrációt, és megkaptuk a költőpénzünket.Az escritório egy félig arborétum-félig rettentő király játszótér közepén fekszik, a halál f.szán egyébként, olyannyira, hogy még pizzát se lehet oda rendelni 🙁… Tovább »

Elég portugálul mennek itt a dolgok. Lassan egy hete itt vagyok, ez idő alatt egy emberrel találkoztam a szervezettől, aki se nem a mentorunk, se nem a főnökünk, de még csak a koordinátorunk sem – csupán egy szerencsétlen gyakornok, akit kirendeltek minket pesztrálni. Szegény Isabel ki sem látszik a melóból és még minket is a… Tovább »

Hajnali fél kettő van magyar idő szerint, és nem tudok aludni. Nem csak azért, mert ma különösen meleg volt (30 °C körül), és először tapasztalom meg itt, milyen, ha éjszaka sem hűl le a levegő. Még az előző napok során azért ahogy lement a nap, a levegő is kezdett hűlni, ma mintha elfeledkezett volna erről… Tovább »

Hihetetlen, hogy továbbra sem valósult meg szinte semmi a paráim közül.Jól érzem magam, sodornak az események, csak úgy rohannak a napok.  Hol is kezdjem? A pénteki napot egyedül töltöttem, sajnos senki nem ért rá foglalkozni az új önkéntes(ek)kel – nemjójel – úgyhogy bedzsaltam hát nélkülük a városba. Szerencsére elég jól tájékozódom, úgyhogy nem okozott semmilyen… Tovább »

Tegnap éjjel megérkeztem, végre. Megnyugodva vettem tudomásul, hogy minden, amitől féltem, nem következett be. Szerettem volna azt írni, hogy “minden, amitől féltem, csak a fejemben létezett” – de nem tudom. Számomra ezek valós dolgok, és megtörténhetnek, sőt, időről-időre meg is történnek. Félek. Sok mindentől. Ezek a félelmek pedig néha irracionális viselkedést eredményeznek, mert úgy érzem,… Tovább »